|
TIPP KERESKEDELMI MAGAZIN
Itthon még nem vagyunk otthon
A popzene hajnalától a szabolcsi tánczenéig a Romwalter Duóval.
Romwalter Sándor már ott volt a magyar popzenei élet születésénél, pengette a gitárját az egykori Budai Táncklubban és a MOM-ban is. Hangszereket cseréltek az Illés zenekarral, s nem volt akkoriban olyan menő banda, kikkel ne játszottak volna közös örömzenét.
Neve a Rangershez, később a Corvinához kapcsolódott. Később párjával, Évivel bejárták fél Európát. S bár mindezt kevesen tudják róla, ha éppen Uszkán a nyugdíjasoknak, vagy egy menő bálon muzsikál. De ha megpendíti húrjait, talán érzik, hogy ez még a régi iskola, s egy hamisítatlan minőség.
Tipp: Sok évvel ezelőtt a Kurír azt írta rólad, hogy még messze vagy a megelégedettségtől. És ma? Még mindig nem érzed jól magad?
R.S.: Miért, te jól érzed magad? Messze vagyunk Európától, ahonnan nekünk muszáj volt hazajönni, mert a gyerekünk iskolaérett lett. S a gyakori helyváltoztatás mellett külföldön se tudott volna iskolába járni.
Tipp: Sajnáltad, hogy ott kellett hagyni Nyugat-Európát?
R.S.: Hogyne. Hiszen az egész ország oda igyekszik, nem? Pedig a keleti bélyeg letörölhetetlenül ott ragad az emberen, s a „vendégmunkás” elnevezésnek van némi pejoratív csengése. De ezzel együtt is megérte. Csak egy példa: itt közel négyezer forint a családi pótlék, Németországban közel negyven.
Tipp: Leginkább ettől vagy szomorú?
R.S.: … meg attól az esélyegyenlőtlenségtől, ami a magyar zenészt, vagy pontosabban szólva a magyar tánczeneipart megkülönbözteti a külfölditől. A magyar könnyűzene krémje odakint a vendéglátózás élvonalának felel meg, igaz, itthon még „sztár” is lehet belőle. Horváth Charlie itthon sztár, Skandináviában tizenöt évig boldog vendégmunkásnak számított.
Tipp: Nem értem: egy fővárosi közismert és népszerű zenész, aki bejárja Nyugat-Európát, egyszer csak miért Szabolcsban köt ki?
R.S.: Évi itt született Kisvárdán és a szülei ma is itt laknak a megyében. Azt szoktam mondani, hogy ideiglenesen itt táborozunk, mint a szovjet katonák, s nem mindig dicsekszünk vele. Lassan kezdenek nyíregyházinak tekinteni, s ez érezhetően hátrány egy előadóművésznek. Ezt három éve még nem értettem, ma már néha a bőrömön érzem. Pedig a helyiek ezzel a fővárosmajmolással önmagukat alacsonyítják le. Holott a mai médiasztárok kilencven százaléka vidékről indult, csupán megpróbálják a „fővárosi” címkét magukra venni. S ami a vicc: minden második héten a megyében zenélnek. Egyébként Németországban ilyesmiről senki nem beszélt. A produkció minősége számított.
Tipp: De te nem nyugati vendéglátósból lettél sztár, hanem fordítva: hazai sztárzenekarosból váltál vendéglátóssá.
R.S.: Ez majdnem igaz volt, csak a katonaság kirántotta alólam azt az időt, mialatt valóban sztárrá válhattam volna. Akkoriban vált ez a szakma profivá. A sereg előtt még én hívtam Soltész Rezsőt a zenekaromba, s mire visszajöttem a Corvinába, már ő volt a zenekarvezető. Gondoltam, sebaj, létrehozok egy másik zenekart. De akkoriban évente csak egy kaphatott ORI működési engedélyt. Mire beállhattunk a sorba a Continentallal, már leosztották a jobb lapokat. Pedig olyan zenészeim voltak, mint Gidófalvi Attila, Nemecsek Tomi (a Miniből) Szénich Jancsi (későbbi Hobo) vagy Donászi Tibor a későbbi Eddából. Körülbelül hat-hét évet elpazaroltam arra, hogy megpróbáljuk beverekedni magunkat a kiválasztottak közé, de hiába voltunk tehetséges zenészek, nem ment. S hiába akart a Marlboro cég készíteni nekünk egy nagylemezt, ha a Hungaroton vezetője, Erdős Péter inkább a Neotont tolta előre. S amikor láttam, hogy a velem egyivásúak Mercedes-szel jönnek haza a nyugati vendéglátózásból, mikor én még a villamoson is bliccelek, elegem lett.
Tipp: S a zenésztársak miért nem mentek veled?
R.S.: Őket később elszipkázta az élvonal. Én viszont kezdetben nehezen adtam volna fel ambícióimat, később meg már nem akartam mindent elölről kezdeni másnak az oldalán.
Tipp: A vendéglátózáshoz disszidálni kellett, vagy kapcsolatokat szerezni?
R.S.: Nem, be kellett állni a sorba. De mivel idehaza mindenhez protekcióra volt szükség, így ahhoz is, hogy bemutatkozhassunk külföldi menedzsereknek előtt. Elsőre nem sikerült a nyugat, csupán NDK, de így legalább regisztráltak az Interkoncertnél. Persze mindent ők szabtak meg, önmenedzselésről szó sem lehetett. Aztán néhány hónap után sikerült kijutnunk Finnországba.
Tipp: Mit kellett odakinn játszani?
R.S.: Az aktuális slágerlistát oda-vissza. Ráadásul a nyelvterülettől függően alapkövetelmény volt a helyes angol vagy német szövegtudás, néha még olaszul is énekeltünk, s természetesen a helyi nyelven kellett kommunikálni a közönséggel, akár finnül, ha úgy adódott.
Tipp: S mit szólt ehhez benned a magyarul gondolkodó előadóművész?
R.S.: Kétféle zenész létezik. Az egyik nevet akar szerezni, amit leginkább csak a hazájában érhet el. A másik meg akarja venni egyhavi béréből álmai gitárját. Ez utóbbi voltam én is. Meg aztán hazai zenekarvezetőként meguntam azt a szélmalomharcot, amit a magyar viszonyokkal kellett megvívni. Pedig még a lemezkiadásba is belekóstoltam, amikor megszületett a kisfiúnk. Karda Beátának is adtam ki lemezét, műsort vettem a televíziótól. De túl sokba kerül itthon jelen lenni az élvonalban. Aztán bejött egy német ajánlat és ismét kinn találtuk magunkat. Ez folyamatosan két és fél évet jelentett egy üdülőhálózat gyönyörű állomásain. Olyan körülmények között éltünk, hogy ma is gondolkodás nélkül visszamennék.
Tipp: S akkor miért nem teszed?
R.S.: A havonkénti helyváltoztatás már nem vállalható, így csak alkalomszerűen (pl. szilveszterkor) vállalunk el egy-egy külföldi melót, közben pedig magyar színpadokon kamatoztatjuk a megszerzett tudást. S természetesen folyamatosan szemmel tartjuk a kinti trendet.
Tipp: Itthon kevesebb a kihívás?
R.S: Részben kevesebb. Odakinn néha gitároznom is kellett. Itt mostanság elegendő a „Hosszú fekete haj”… De ha valaki igényes, itt is nyújthat színvonalasat.
Tipp: S mi a helyzet a régi csibészekkel? Tovább mennek?
R.S.: Nem. Legutóbb Sólymos Tónival traccsoltunk egy jót, miután egymást váltottuk egy nyíregyházi rendezvényen. Ő Soltész Rezső elődje volt a zenekaromban, akivel pedig egy Lions Bálon zenéltünk együtt Szikszón. Ez azért még a régi értékrend. De ha nem találkozunk, arról mi is tehetünk, mert egy kicsit elbújtunk itt vidéken.
Ténybox:
Több mint tíz évet zenéltek Nyugat-Európában.
Játszottak Finnországban, Koppenhága és Osló, valamint Németország és Ausztria között közlekedő hajón, Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban, Norvégiában, Németországban, Ausztriában.
Hazajövet lettek Romwalter Duo, addig nagyzenekari formációban dolgoztak.
Eddig több mint száz előadásuk volt a megyében.
-Matyasovszki József -
|
